Az Akadémia néhány jelentős professzora

       

    Az Akadémia rangja, elismertsége és politikai-gazdasági súlya miatt az oktatás mindig magas színvonalú volt, a legjobb műszaki szakemberek és természettudósok oktattak itt. Az általuk kiadott könyvek, jegyzetek számtalan esetben más nyelveken is megjelentek, gyűjteményeik világhírűek voltak, laboratóriumaik mindig lépést tartottak az adott kor műszaki, technikai fejlettségével. Részt vettek a magyar műszaki nyelv kialakításában, folyóiratokat adtak ki, szakmai egyesületeket alapítottak. Selmecen hozták létre az első műszaki-természettudományi szakkönyvtárat is. Fontos tehát, hogy nagy vonalakban bemutassunk néhányat az Alma Mater legjelentősebb oktatói közül.

Mikoviny Sámuel (1700-1750) A tanintézet első tanára, magyar nemes, a Szent Római Császár Őfelségének udvari térképésze és építésze, valamint a Porosz Tudományos Társaság bányaépítészetet, építészetet, bánya- és földmérést oktatott. A pozsonyi vár egyik tornyán keresztül megvonta az első magyar kezdőmeridiánt. A magyar tudományos kartográfia első művelőjének tekinthető. Sopronban utcát neveztek el róla.

Nicoaus Jacquin (1727-1817) Négyéves kiemelkedõ bécsi tevékenység után, 1763. június 9.-én Mária Terézia a Selmecbányai Bányászati Akadémia elsõ gyakorlati bányászat és kémia tanárává, valamint címzetes bányatanácsossá nevezte ki. Jacquin Selmecbányán elõször a bányavidéket tanulmányozta, ásványgyûjteményt készített, majd berendezte a kémiai laboratóriumot a Krecsmáry-féle házban. Csak ezek után, 1764. szeptember 1.-én kezdte meg elõadásait. Jacquin nemcsak a kémiában, hanem a botanikában is maradandót alkotott. Igen nagy a száma azoknak a növényeknek, amelyeket õ írt le elõször.

Heinrich David Wilckens (1763-1832) Az Erdészeti Tanintézet elsõ oktatója. Számottevõ munkássága mellett azt vallotta, hogy Selmecbánya nem alkalmas az erdészeti oktatás céljaira. Elõtérbe helyezte a gyakorlati oktatást, javaslatait a felsõbb hatóságok szinte kivétel nélkül elfogadták. Munkásságának köszönhetõ az erdészeti felsõoktatás kialakulása.

Christian Doppler (1803-1853) A matematika-fizika tanszék kimagasló professzora 1848 és 1850 között. A róla elnevezett Doppler effektus felfedezõje.

Feistmantel Rudolf (1805-1871) Az erdészeti tárgyak professzora. Az õ idejében is felvetõdött az erdészeti és bányászati oktatás szétválasztásának kérdése, de õ úgy gondolta, hogy amíg a bányászok Selmecen vannak, addig az erdészek is maradjanak ott. Ennek ellenére õ is támogatta Wilckens javaslatát és kijelentette, hogy Selmecen általános képzettséggel rendelkezõ erdõtiszteket nevelni nem lehet, jórészt csak a bányákhoz tartozó kincstári erdõk igényeinek megfelelõ képzés valósítható meg.

Vadas Jenõ (1857-1922) Oktatói tevékenysége mellett az erdészeti tudományos kutatást is megszervezte. 1908-1910 között rektor, az Erdészeti Kísérletek címû folyóirat szerkesztõje.

Roth Gyula (1873-1961) A fafajok magszármazási kérdéseivel, a külföldi fafajok meghonosításával, az erdõnevelés, a természetes felújítás, a szálaló erdõgazdálkodás kérdéseivel foglalkozott.

Fekete Zoltán (1877-1962) A magyar faterméstani és faállomány-szerkezettani kutatás úttörõje és vezetõ egyénisége volt. A Soproni Egyetem kollégiumának névadója.

Schittkó József (1776-1833) Matematikát, fizikát, mechanikát tanított. A bányagépek mûködésének tökéletesítését végezte. Könyvei a korabeli szakirodalom alapvetõ mûvei voltak. Õ tette kötelezõvé a Monarchiában a felsõbb matematika kötelezõ hallgatását.

Faller Gusztáv (1816-1881) 1855-1870 között a bányászati tanszék professzora. Nemzetközi jelentõségû szakirodalmak megalkotója, az Akadémia százéves évfordulójának megünneplésének is õ volt a kezdeményezõje.

Péch Antal (1822-1895) Selmecen született és tanult. 1849-ben Körmöcbányáról a pénzverõ gépeket Debrecenbe és Nagybányára szállította, a szabadságharc idején végig a pénzügyminiszter mellett dolgozott. 1850-ben Csehországban bányaigazgató. 1867-ben visszatér Magyarországra, és részt vesz a Diósgyõri Vasgyár megalapításában. 1873-ban az MTA levelezõ tagja és 1889-ben a selmecbányai választókerület képviselõje. Az õ nevéhez fûzõdik az elsõ magyar-német bányászati szótár megírása, ezen kívül a „Bányászati- és Kohászati Lapok” fõszerkesztõje 1868-1870 között.

Kerpely Antal (1837-1907) Selmecen végzett, majd 1868 és 1881 között kohászati, késõbb vaskohászati professzor, 1877-tõl MTA levelezõ tagja, 1892-ben lovagi címet kap kiemelkedõ szakmai tevékenységének elismeréséül. A magyar vaskohászati oktatás és szakirodalom megteremtõje, több európai szabadalom kidolgozója, 1871-1881 között a „Bányászati- és Kohászati Lapok” szerkesztõje.

Farbaky István (1837-1928) Õ is Selmecen végzett, majd tanársegéd, késõbb professzor a géptan illetve a matematikai tanszéken. 1876 és 1892 között az Akadémia igazgatója, hatszori újraválasztással. Jelentõs szerepe volt az erdészeti oktatás magyar nyelvûvé tételében és az „Erdészeti Lapok” megalapításában.

Schwartz Ottó (1847-1910) 1969-tõl az Akadémia oktatója. Elõször a kémia-fizika tanszéken tanársegéd, majd a mennyiségtani tanszék vezetõje. Négyszer volt az intézmény vezetõje, meteorológiai és csillagászati megfigyelései jelentõsek voltak.

Faller Károly (1857-1913) Selmecen végzett, majd a fémkohászattan professzora az Akadémián 1891-1913 között. A magyarországi fémkohászattani, melográfiai irodalom elsõ jelentõs szerzõje. A pénzverészet magyar nyelvû megteremtõje.